1964-es Formula–1 mexikói nagydíj
1964-es mexikói nagydíj | |
Az évad 10. versenye a 10-ből az 1964-es Formula–1 világbajnokságon. | |
Versenyadatok | |
Dátum | 1964. október 25. |
Hivatalos elnevezés | III. Gran Premio de Mexico |
Helyszín | Autódromo Hermanos Rodríguez, Mexikóváros, Mexikó |
Versenypálya | 5,000 km |
Táv | 325,000 km |
Körök | 65 |
Pole-pozíció | |
Versenyző | Jim Clark (Lotus-Climax) |
Idő | 1:57,24 |
Leggyorsabb kör | |
Versenyző | Jim Clark (Lotus-Climax) |
Idő | 1:58,37 (?. a(z) 65-ből) |
Dobogó | |
Első | Dan Gurney (Brabham-Climax) |
Második | John Surtees (Ferrari) |
Harmadik | Lorenzo Bandini (Ferrari) |
Az 1964-es Formula–1-es világbajnokság szezonzáró futama a mexikói nagydíj volt.
Futam
[szerkesztés]A szezonzáró mexikói nagydíjon Clark indult az első helyről, Gurney, Bandini és Surtees előtt.
A skót bajnoki esélyei jelentősen megnőttek, amikor a rajt után megtartotta a vezetést, míg riválisai jelentősen visszaestek. Hill sisakja megsérülése miatt a tizedik, Surtees kihagyó motorja (később megjavult) miatt a tizenharmadik helyre esett vissza, de mindketten vissza tudtak zárkózni az élmezőnybe. Hill a 12. körben szerezte meg a címéhez szükséges harmadik helyet. A mögötte haladó Bandini megpróbálta megelőzni Hillt, de a hajtűkanyarban nekiütközött, mindketten kicsúsztak, így Surteesé lett a harmadik hely. Bár mindketten vissza tudtak állni (Bandini később visszaelőzte Surteest), Hill a BRM sérült kipufogói miatt kiállt a boxba, címe innentől kezdve riválisai helyezésén múlt. Úgy tűnt, az élen haladó Clark megszerzi második bajnoki címét, de hét körrel a leintés előtt a Lotusból olaj kezdett szivárogni, majd a motor az utolsó körben meg is állt. A versenyt így Dan Gurney nyerte. Bandini elengedte Surteest, aki így második helyével elegendő pontot szerzett, hogy világbajnok legyen.
A 40 pontos John Surtees az egyetlen versenyző, aki a Gyorsaságimotoros-világbajnokságban és a Formula–1-ben egyaránt bajnok lett. Graham Hill második, Jim Clark harmadik lett a bajnokságban. A konstruktőri versenyt a Ferrari nyerte a BRM és a Lotus-Climax előtt.
Helyezés | # | Versenyző | Csapat/Motor | Futott körök | Idő/Kiesés oka | Rajthely | Pontszám |
---|---|---|---|---|---|---|---|
1 | 6 | Dan Gurney | Brabham-Climax | 65 | 2:09'50,32 | 2 | 9 |
2 | 7 | John Surtees | Ferrari | 65 | + 1'08,94 | 4 | 6 |
3 | 8 | Lorenzo Bandini | Ferrari | 65 | + 1'09,63 | 3 | 4 |
4 | 2 | Mike Spence | Lotus-Climax | 65 | + 1'21,86 | 5 | 3 |
5 | 1 | Jim Clark | Lotus-Climax | 64 | Motorhiba | 1 | 2 |
6 | 18 | Pedro Rodríguez | Ferrari | 64 | + 1 kör | 9 | 1 |
7 | 9 | Bruce McLaren | Cooper-Climax | 64 | + 1 kör | 10 | |
8 | 4 | Richie Ginther | BRM | 64 | + 1 kör | 11 | |
9 | 10 | Phil Hill | Cooper-Climax | 63 | Motorhiba | 15 | |
10 | 17 | Moisés Solana | Lotus-Climax | 63 | + 2 kör | 14 | |
11 | 3 | Graham Hill | BRM | 63 | + 2 kör | 6 | |
12 | 11 | Innes Ireland | BRP-BRM | 61 | + 4 kör | 16 | |
13 | 23 | Hap Sharp | Brabham-BRM | 60 | + 5 kör | 19 | |
14 | 15 | Chris Amon | Lotus-BRM | 46 | Váltó | 12 | |
15 | 5 | Jack Brabham | Brabham-Climax | 44 | Elektronika | 7 | |
16 | 14 | Mike Hailwood | Lotus-BRM | 12 | Motor túlmelegedés | 17 | |
17 | 22 | Jo Siffert | Brabham-BRM | 11 | Üzemanyag-pumpa | 13 | |
18 | 16 | Jo Bonnier | Brabham-Climax | 9 | Felfüggesztés | 8 | |
19 | 12 | Trevor Taylor | BRP-BRM | 6 | Motor túlmelegedés | 18 |
A világbajnokság végeredménye
[szerkesztés]H | Versenyzők | Pont | H | Konstruktőrök | Pont |
---|---|---|---|---|---|
1. | John Surtees | 40 | 1. | Ferrari | 45 (49) |
2. | Graham Hill | 39 (41) | 2. | BRM | 42 (51) |
3. | Jim Clark | 32 | 3. | Lotus-Climax | 37 (40) |
4. | Lorenzo Bandini | 23 | 4. | Brabham-Climax | 30 |
5. | Richie Ginther | 23 | 5. | Cooper-Climax | 16 |
6. | Dan Gurney | 19 | 6. | Brabham-BRM | 7 |
7. | Bruce McLaren | 13 | 7. | BRP-BRM | 5 |
8. | Jack Brabham | 11 | 8. | Lotus-BRM | 3 |
9. | Peter Arundell | 11 | 9. | Derrington-Francis-ATS | 0 |
10. | Jo Siffert | 7 | 10. | Honda | 0 |
Statisztikák
[szerkesztés]Vezető helyen:
- Jim Clark: 63 (1-63)
- Dan Gurney: 2 (64-65)
Dan Gurney 3. győzelme, Jim Clark 18. pole-pozíciója, 17. leggyorsabb köre.
- Brabham 2. győzelme.
Források
[szerkesztés]- A Formula-1 hivatalos oldala
- Dávid Sándor: A Forma-1 világbajnokság története Sportpropaganda 1986 ISBN 963-7543-38-4
Előző nagydíj: 1964-es Formula–1 amerikai nagydíj |
FIA 1964-es Formula–1 világbajnokság | Következő nagydíj: 1965-ös Formula–1 dél-afrikai nagydíj |
Előző nagydíj: 1963-as Formula–1 mexikói nagydíj |
Formula–1 mexikói nagydíj | Következő nagydíj: 1965-ös Formula–1 mexikói nagydíj |